Vívás
2005.03.28. 10:58
A mai emberben a legtöbb tévhit a védekezéssel kapcsolatban él. A valóságban a középkori harcos a támadásokat a kardjával igen ritkán próbálta hárítani. A fő vezérelv a "legjobb védekezés a támadás" volt. Ez azt jelenti, hogy igyekezett kikerülni vagy eltéríteni az ellenfél támadásait, ellépni azok elől és egyidejűleg ellentámadni. Gyakori technika volt a támadó kard félreütése majd az azt követő azonnali ellentámadás. A karddal csak a legvégső esetben blokkoltak. A blokkolás technikája is igen eltért a ma köztudatban levőtől. Ugyanis ha két kardélt összecsapunk, a kardok CSORBULNAK! A helyes blokkoláshoz speciális technika szükséges. Nem mindegy, hogy a két kard milyen szögben és hol találkozik.
A középkori harcmodor tanulmányozásakor a mai ember számára talán a legmeglepőbb a technikák egysége. A kb. ezer évet felölelő periódusban Európa minden területén a hatalmas távolságok ellenére ugyanazokkal a fegyverekkel majdnem ugyanúgy harcoltak. Pusztán az elnevezések és az oktatás módja, magyarázata változott. Ennek oka valójában igen egyszerű: a technikák csaták ezrei során tökéletesedtek. Ha valaki nem a lehető legjobb technikát használta, hamar elvérzett. Az, hogy távoli területeken ugyanolyan fegyverekkel ugyanolyan módszerek csiszolódtak ki, bizonyítja ezen technikák hatásosságát.
Természetesen, bár az alapelvek hasonlóak, minden fegyver használatához más és más módszerek szükségesek. A küzdelem módja nagyban függ a harcos és ellenfele által használt páncéltól is. Középkori fegyvereket nem lehet távol-keleti technikákkal forgatni, hiszen a távol-keleti páncélzat és fegyverzet nagyban különbözött az európaitól.
|