Ez a mese Eldarion napjaiban kezdődik, aki annak az Elessarnak a fia, akiről a regék mesélnek. 105 év telt el a Sötét Torony leomlása óta. Ám az azokról az időkről szóló mesékkel kevesen törődnek mostanában Gondorban, bár még mindig élnek, néhányan akik még emlékeznek a Gyűrű Háborúra, mint egy sötét árnyékra gyermekkoruk egén. Egyikük az öreg Penarduin Borlas. Ő volt a fiatalabb fia Beregondnak, Faramir Herceg kapitányának, aki urával tartott Emyn Arnenbe.

'A Gonosz gyökerei nagyon mélyek' mondta Borlas, ' és a sötétség erős bennük. Azt a fát sohasem fogják elpusztítani. Amint levágnak egy ágat belőle, újranő. Még a Győzelem Ünnepén sem szabad letenni a fejszét.'
'Úgy hiszed bölcs szavakat, mondasz'- szólt Saleon 'Fejcsóválásod és hangod komorsága mondatja ezt velem. De miért gondolsz ilyenekre? Az életed rendezett, nyugodt, olyan öregemberé, aki már nem akar messzi földekre kalandozni. Hol találtad azt a növekvő sötét fát? Tán a saját kertedben?'

Borlas felnézett, és csodálkozott hogy Saleon, vidám és egy kissé gunyoros stílusa mögött, több van, mint amit látat. Borlas nem szándékozott felfedni a gondolatait, s monológját nem is társának, mint inkább magának szánta. Saleon oda sem nézett, halkan dolgozgatott, egy fűzfa törzsét farigcsálta késével. Egy lugas alatt üldögéltek, az Anudin keleti folyásánál. Borlas kertjében voltak, és Borlas kis szürke kőháza látható volt a fák között a szemközti Arnen dombról. Borlas a folyót nézte, s megakadt a szeme a fák friss hajtásain, mögöttük a késő délutáni napsütésben a Város tornyai látszottak.'Nem az én kertemben', mondta elgondolkozva.

'Akkor miért aggódsz?' kérdezte Saleon. 'ha egy férfinak van egy szép kertje erős falakkal, akkor meg lehet elégedve. Megállt egy pillanatra. 'Egészen addig, amíg van elég ereje' tette hozzá. 'És ha azzal baj van, akkor minek más problémákkal foglalkozni? Úgyis hamarosan el kell hagynia a kertet, és másnak kell törődnie a gazokkal.'
Borlas nem válaszolt, és Saleon folytatta: 'Természetesen mindig lesznek olyanok, akik nem elégedettek, és életük végig aggódni fognak a szomszéduk, a Város, a Birodalom, és az egész világ miatt. Te is ilyen vagy Borlas Mester, és mindig is ilyen voltál, akkor is, amikor kisfiúként elkaptál a gyümölcsöskertben. Akkor nem voltál biztos abban, hogy mit tegyél: elriassz egy pofonnal, vagy a kerítést erősítsd meg. Nem. Bánkódtál, és jobb embert próbáltál faragni belőlem. Behívtál a házadba és beszélgettünk.'

'Jól emlékszem rá' 'Ork munka' - mondtad sokszor. 'Érett gyümölcsöt lopni, nem olyan nagy bűn, pláne ha éhes vagy. De éretlen almát lopni, az 'ork munka'. Mond csak miért tetted ezt fiacskám?'
'Ork munka'! Feldühített ez a kifejezés, Borlas Mester, tudtam volna mit felelni, de túl büszke voltam hogy válaszoljak: Azt mondod nem helyes mikor egy gyerek almát, lop hogy, megehesse, akkor ugyanolyan rossz az is, ha lopsz egyet, hogy játsszál vele. Legalábbis nem rosszabb. Ne mondd nekem, hogy ork munka, mert feldühít'
'Hiba volt Borlas Mester. Mert hallottam az orkokról és arról, hogy miket tettek, de nem érdekeltek egészen addig. Miattad kezdtem érdeklődni. Kinőttem piti lopásokból, de az Orkokat nem felejtettem el. Gyűlölni kezdtelek, és bosszút akartam állni. A barátaimmal 'Orkosat' játszottunk és néha arra gondoltam, hogy 'Menjünk e vissza és vágjuk e ki a fáit?' 'S akkor tényleg úgy tűnne, mintha az orkok visszatértek volna'. 'De ez nagyon régen volt' mosolygott Saleon.

Borlas megijedt. Most neki mondtak titkokat és nem fordítva. Volt valami nyugtalanító a fiatalember hanghordozásában, Igen, még Saleon szívében is megbújik a sötétség, a saját fia barátja,annak a fiatalembernek a szivében, aki az utóbbi időkben kedvességével könnyebbé tette Borlas számára a magányt.

’Sajnos’ mondta, ’mindannyian követünk el hibákat’ Nem vagyok bölcs, fiatalember de sok mindent láttam már életem során. S megtanultam, hogy az igazság az, hogy aki jót akar az több kárt okoz, mint mások.

Úgy hiszem, nincs igazad. A fáknak minden Ember Ork. Az emberek talán megvizsgálják egy fának az életútját, mielőtt kivágják, hogy helyet nyerjünk vagy építőanyagnak, és tüzelőnek használják ? Ha a fák lennének a bírák, vajon az Orkok felé helyeznék e az embert ? 'Egy férfi' szólt Borlas 'aki ápolja a fát és megóvja a kiszárdástól és más bajoktól, az nem viselkedik Ork-ként. Megeszi a fa gyümölcsét de, nem károsítja azt. És a fa bőségesen fog teremni, azért hogy továbbvigye az ő fajtáját.
'De én erőszakról beszélek' mondta Saleon, kivágásról és égetésről, olyan dolgokról, amiket az ember a fával művel'
'Nem, te a fák ítéletéről beszélsz de a fák nem bírák. Az Egy gyermekei az urak. S én már elmondtam a magamét. A gonosz még nem volt jelen a kezdeteknél, Melkor disszonanciája miatt jelent meg. Az emberek nem innen származnak, az embereket Eru, az Egy teremtette és ezért mi az Ő gyermekei vagyunk.'

'Ha egy kisgyermek fázik a télben, a legbüszkébb fa sem haragszik, ha kivágják, hogy felmelegítse a gyermeket. De a gyermeknek nem szabad megrongálni a fát, nem törheti le az ágait csak úgy. A jó gazda használja, ha tudja mire, mert nem vég ki egy fiatal fát csak, azért hogy aztán hagyja elrohadni. Az ork munka lenne.'
'Amint már mondtam: a gonosz gyökerei mélyek, s mélyről jön az a gonosz, amely az emberekben van, s néha mikor rosszat cselekszünk mi is Melkor szolgájává, válunk. Ám az Orkok állandóan gonoszak voltak, örömmel tettek kárt mindenben. S csak erejük korlátozta őket, nem pedig az óvatosság vagy az együttérzés. De épp eleget beszéltünk már erről.'

'Miért?' kérdezte Saleon ' Még csak most kezdtük el'
'Nem a gyümölcsös kerted vagy az almád miatt, vagy miattam beszéltél a sötét fa növekedéséről.'Én tudom, mire gondoltál Borlas Mester. Saleon hangja elhalványult s alig lehetett hallani a hirtelen támadt hideg szélben, ahogy a Mindolluin mögött lement a nap.' ' Hallottál tehát a névről?' 'Saleon immár suttogott ' Herumor-ról?'

Borlas megrettenve nézett az ifjúra. Szólni akart de nem jött ki hang a torkán.
'Látom, hallottál róla' mondta Saleon.'Meglep, hogy tudok róla? Az még meglepőbb hogy ez a név hozzád is eljutott. Az érzékeim jól működnek, míg a tieid már tompák, s mégis eljutott hozzád ez a titok melyet csak a beavatottak ismernek.

'Beavatottak?' kérdezte Borlas indulatosan. Lehet hogy a szemem már nem a régi ,de most lángol a haragtól. 'Még kevesen hallottak a névről, túl kevesen, hogy Gondor akarata ellen szegüljenek, de a számuk egyre nő.'Elégedetlenek mióta a Nagy Király meghalt, s kevesebben félnek.
'Ahogy sejtettem' mondta Borlas, s ettől kiráz a hideg. Mert lehet valakinek kertje erős falakkal, Saleon, ha nem talál benne békét és nyugalmat. Vannak olyan ellenségek, akiktől ez a fal nem véd meg, merthogy a kert csak egy része a nagy birodalomnak. A birodalom falai mögött kell oltalmat találnia az embernek.'

'Mit fognak tenni?' kérdezte Borlas, ahogy a fiú térdére tette a kezét.
'Én kérdeznék, mielőtt megválaszolnám a kérdésed' mondta Saleon; az öregembert fürkészve.'Hogyan lehet, az hogy te, aki itt laksz az Emyn Arnen hegyei között, s aki oly ritkán jár a Városban, mégis meghallottad a nevet, amelyet suttognak?'
Borlas a földet nézte, s összekulcsolta a kezét. Egy rövid ideig nem válaszolt. Aztán felnézett, arca komorrá vált és szemében gyanakvás látszott. ' Erre nem válaszolok Saleon' mondta' Addig nem, amíg nem válaszolsz egy másik kérdésemre. ' Mondd Saleon' kezdte lassan' azok közül való vagy akik meghallották a gonosz hívását?'

Különös mosoly látszott a fiatalember arcán.' A védekezés a legjobb támadás'válaszolta. Nem fogok addig válaszolni a kérdésedre, Borlas Mester, amíg te el nem mondod hogy te közülük való vagy e?'
'Hogy gondolhatsz ilyet' kiáltotta Borlas.
'És te hogy gondolhatod?'kérdezte Saleon.
'Ami engem illet' kezdete Borlas 'Hát szavaimból nem hallatszik ki a válasz?'kérdezte.
'Borlas Mester nem bölcs dolog megítélni az embert szavaiból, amelyeket a vita hevében mondd'szólt Saleon
'Kinek kell hát előbb válaszolnia?' tette fel a kérdést Saleon
' A fiatalabbnak kéne udvariasnak lennie az időssel szemben' mondta Borlas 'vagy egyenlő férfiak között annak, akit előbb kérdeztek. Mindkettő te vagy.'
Saleon mosolygott.'Nagyon jó' Lássuk csak: az első kérdésed az volt, hogy mit fognak tenni? Hát nem találsz választ a múltban? Fiatal vagyok és kevésbé művelt, mint te. Mégis ha kívánod, jobban elmagyarázhatom, miről suttognak a Városban.'

Saelon felállt. A nap már a hegyek mögött járt, sötétedett. Borlas házának nyugati fala sárgának látszott a lemenő nap utolsó sugaraitól, de a folyó alattuk sötét volt. Felnézett az égre, majd pedig letekintett az Anduinra.
'Szép lesz az este, bár a szél keletről fúj. Felhős lesz az ég az éjszaka.'szólalt meg Saelon.
'Ha és akkor?'kérdezte Borlas, fázott egy kicsit mivel a levegő lehűlt. ’ Hacsak nem siettetni akarod ezt az öregembert, hogy térjen végre haza. Borlas felállt és elindult a háza felé, úgy gondolván, hogy a fiatalember nem akar már mást mondani. De Saelon mögélépett és rátette a kezét Borlas vállára.

’Inkább csak arra figyelmeztettelek, hogy takarózz be jól az éjszaka’ mondta. ’ Bár ha többet akarsz tudni a dolgokról, velem tartasz a ma éjjeli utamon.’
’ Találkozzunk a keleti kapunál a házad mögött, vagy legalábbis én arra fogok elhaladni, ha a sötétség leszáll, és velem jöhetsz, ha akarod, tőled függ. Feketébe leszek öltözve, s aki velem jön, annak is hasonlóan kell tennie. Búcsúzom, Borlas Mester. Fontold meg, míg nem jő az éjszaka.’
Ezzel Saelon meghajolt és elindult egy másik ösvényen, észak felé amerre apja háza áll. Eltűnt a kanyarban s Borlas fülében még mindig ott csengtek utolsó szavai.

Röviddel az után, hogy Saelon elment, Borlas még mindig ott állt, szemét becsukva pihent egy fának támaszkodva. Ahogy ott állt emlékeiben kutatott, hogy felidézze, hogyan is kezdődött ez a furcsa és nyugtalanító beszélgetés. Hogy mit fog tenni éjszaka azt még nem döntötte el. Nem érezte túl jól magát tavasz óta, öregedett, ám ez eltörpült magányossága mellett. Mivel fia Berelach, újra hajóra szállt áprilisban. Pelargir közelében tartózkodott, mivel munkája oda kötötte. Saelon sokkal figyelmesebb volt, mikor Berelach otthon volt. Borlas nem tudta mivel foglalkozik, de annyira rájött, hogy többek között faanyaggal is kereskedik. Ő hozta az új híreket a birodalom minden tájáról barátjának. Illetve barátja apjának, mivel Berelach állandó társa volt egy időben, bár mostanában ritkán találkoztak.

’Igen ez volt az’ mondta Borlas magának. ’ Pelargir-ről beszéltem Saelonnak. Volt valami nyugtalanító Ethir vizeinél: néhány hajós eltűnt egy kisebb csónakkal, ami a Flottához tartozott. Semmi különös Berelach-al kapcsolatban.
’ A béke mindent kényelmessé tesz’ mondta, emlékszem a tiszthelyettes hangjára. ’ Nos, szerintem elmentek mulatni és vízbefulladtak valahol. De annyi biztos, hogy ezek a partok veszélyesek képzetlenek számára’
’ Ennyi volt.’ Ezt mondtam Saelonnak, és megkérdeztem, hogy hallott e valamit a déli területekről’
’Igen’ mondta ’ Kevesen voltak megelégedve a hivatalos állásponttal. Azok a hajósok nem voltak kezdők, halászember fiai voltak. És elég régen volt vihar azokon a partokon’
Ahogy halotta Saelont ezeket, a szavakat mondani, hirtelen Borlas eszébe jutott egy másik híresztelés, azok, amelyekről Othrondir beszélt . S az ő beszámolója után kezdett Borlas hangosan gondolkodni a Sötét Fáról.

Kinyitotta a szemeit, s megsimogatta a fa törzsét melynek támaszkodott. Ahogy felnézett az égre, a fa lombjai között, fényesen ragyogtak a csillagok. Halkan beszélt a fához:
’Nos, most mi legyen?’ Világos, hogy Saelon benne van. De biztos ez? Hangja gunyoros és megvető volt. Nem válaszolt meg egy egyenes kérdést. A fekete ruhák!
’És mégis- miért mondta, hogy tartsak vele? ’ Megtéríteni az öreg Borlast?’ Lehetetlen. Hasztalan megpróbálni: senki nem tud meggyőzni egy embert, aki emlékszik a régi idők Gonoszára. Hasztalan, ha mégis sikerül, mert Borlas már nagyon öreg, s nem válna hasznára senkinek. Lehet, hogy Saelon kém, s azt próbálja kideríteni, hogy mi van a suttogás mögött. A fekete lehet hogy csak álruha, ami segít beleolvadni az éjszakába. De miben tudnék én segíteni neki egy veszélyes küldetés során? Jobb, ha kimaradok ebből.’
Ekkor, egy sötét gondolat kerítette hatalmába Borlast. Eltenni az útból? –erről lenne szó? Elcsábítják egy olyan helyre, ahol eltűnhet, mint azok a hajósok? A meghívás, hogy Saelonnal menjen, csak azután kapta, hogy felfedte, hogy tud a suttogásról, s még a nevet is hallotta. S ő kinyilvánította nemtetszését.

Ezeken merengve Borlas, már tudta, hogy ott fog állni feketébe öltözve a kapuban. Elfogadta a kihívást. Rácsapott tenyerével a fára. ’ Még nem vagyok olyan vén, Neldor!’ mondta. „de a halál nincs olyan messze, hogy sok évet vesztegessek el.’
Kiegyenesedett, felemelte a fejét, s felfelé sétált az ösvényen, lassan de biztosan. Arra gondolt, miközben a küszöbhöz ért:’ Lehet, hogy már régen ki vagyok választva erre a feladatra: annak az egynek élnie kell, aki még emlékszik milyen volt az élet a Nagy Béke előtt. Még mindig megérzem a régi Gonoszt, és tudom, miről lehet felismerni.’
Az ajtó a veranda alatt nyitva volt, de hátul a házban sötétség volt. Nem lehetett hallani a megszokott éjszaki hangokat. Csend volt, halálos csönd. Belépett, és elkiáltotta magát, de nem jött semmilyen válasz. Úgy tűnt, hogy a sötétségbe burkolódzott minden: semmilyen csillogás, fény nem maradt belül. És hirtelen megérezte, vagy úgy tűnt, megérezte a régi Gonoszt…

Itt, az ’ Új Árnyék’ véget ér. Sohasem fogjuk megtudni, hogy mit talált Borlas a sötét és csendes házban, minthogy azt sem, hogy mi volt Saelon szándéka és milyen szerepet játszott a történetben.