Ha megfigyelitek, minden étteremben először a bal oldali asztalokat foglalják el és általában egy terembe lépve mindenki bal felé indul. Merthogy mikor még barlangban laktunk és be kellett menni abba a sötét lyukba, mindenki a bal fal mellé húzódott, hogy a jobbjában lévő bottal védhesse magát...
A balos (angol) közlekedés is úgy alakult ki, hogy a kardot bal oldalon hordták, ergo a lóra felszállni csak annak bal oldaláról lehet. A lóra viszont általában az út SZÉLÉN szálltak fel, tehát menetirány szerint a bal szélén , esetleg egy kő segítségével, aztán el is indultak szépen ugyanazon az oldalon. Nem is beszélve arról, hogy ajánlatos volt a szembejövő lovast jobb oldalunkra engedni, hogy az esetleges támadást kivédhessük. A jobbos közlekedés esetén ez nem megy.
Az is érdekes, hogy az ember növekedése során végigkíséri a fegyverek fejlődését. A kisbabák csak marnak, aztán elkezdenek hajigálni, aztán kisgyerekként bottal csépelének amit csak elérnek, aztán jön a piff-puff a kiflivel...

A Tatárok

Mongol hadszervezet a decimális rendszerre épült. A legnagyobb egység a tümen volt, melyet tízezer harcos alkotott. Egy nagyobb hadsereg általában három tümenből állt. A tümen tíz ezredből (mingán), az ezred tíz századból (dzságun), a század pedig tíz tizedből (árbán) állt. Az árbánok tíz katonája többségi szavazással választotta meg tizedesét, a tíz tizedes pedig hasonló módon választotta a dzságun századosát. A mingánok és a tümenek parancsnokát viszont már személyesen a kán jelölte ki. A kinevezés feltétele a rátermettség volt, a származás vagy az életkor nem játszott szerepet. A tümenek és mingánok parancsnokai a nojon címet viselték, a hadsereg parancsnokát pedig orloknak nevezték.
A harcosok általában kínai selyemből készült ruházatot viseltek, föléje bőrpáncélt húztak. A bőrpáncélt kívülről halenyvből készült lakkszerű bevonattal látták el, mely még ellenállóbbá tette a fegyverek behatásaival és a nedves időjárással szemben. Nem ritkán lovaikat is ilyen bőrpáncélzattal látták el. A mongol harcosok sisakjának felső része fémből készült, a füleket és a tarkót védő rész viszont bőrből. Lábukat gyakran vaslemezekből készült pikkelypáncéllal is védték.
Mivel Mongóliában a hőmérséklet telente gyakran –60 celsius fokig is lecsökken, a megfelelő ruházat életbevágóan fontos volt számukra. A mongolok nehéz bőrcsizmát hordtak, alatta nemezből készült harisnyát, télidőben több réteg gyapjúruhába burkolták testüket, kívül szőrmebundát vagy báránybőr subát viseltek, a sisak fölé szőrmesapkát húztak.
Minden harcos fel volt szerelve hadi szekercével, szablyával, lándzsával, valamint két visszacsapó íjjal is. Az egyik könnyű íj volt, mellyel gyorsan lehetett lóhátról nyilazni, a másik egy nehezebb darab volt, melyet lóról szállva használtak távoli célpontok ellen. Ez az íj valószínűleg erősebb volt mint az angol hosszú íj. Minden egyes katona több tegezt is hordott magával, a különböző fajta nyílvesszők számára.
A mongol hadsereg hatásos nehézfegyverzettel is rendelkezett: különböző katapultokkal, lándzsavetőkkel, melyek közül a kisebbek szétszedhetők voltak, és lóháton, vagy kétkerekű kordén lehetett őket szállítani; valamint alkalmaztak ballistákat, hatalmas számszeríjakat, melyekkel hatalmas nyílvesszőket lehetett kilőni több mint 300 méteres távolságra, viszonylag nagy pontossággal.

Lovag rendek

Kacifánt: "naphosszat a levegőt csapkodni a kardjukkal"... nem tűnt még fel, hogy mit csinálunk edzésen? :)
Komolyra fordítve a szót, itt egy lista a főbb világi lovagrendekről, az alapítójukkal és az alapítás évével, esetleg a védőszenttel:

A Szalag Rendje: XI. Alfonso, kasztíliai király (1330)
A Térdszalag Rendje: III. Edward (1348) védőszent: Szent György
A Csillag Rendje: János francia király (1351)
A Csomó Rendje: Nápolyi Lajos (1352) védőszent: Szentlélek
Az Aranycsat Rendje: IV. Károly (1355)
A Kard Rendje: Ciprus királya (1359)
A Gallér Rendje: Savoy grófja (1363)
A Sárkány Rendje: Zsigmond császár (1413?)
Az Aranygapjú Rendje: Jó Fülöp (1413)
A Hattyú Rendje: Albert Achilles brandenbergi herceg (1444)
A Kifli (?-Croissant) Rendje: Anjou René (1448) védőszent: Szent Maurice
Szent Mihály Rendje: XI. Lajos francia király (1469)